Gyárfás

Hídlap

Megcsalás a párkapcsolatban I. – Dió blog 29. rész

Mostanában szembejött velem a neten egy csomó cikk az egyedülálló szülőkről, sőt olvastam egy “nyílt levelet” is, amit egy kamaszkorú gyerek írt az apjának, aki elhagyta őket. Borzasztó volt, azt hittem, a szívem szakad meg.

Direkt figyeltem, és a tévé is azzal van tele, hogy ki hogyan csalja a másikat, mintha ez lenne a normális. Sokszor érzem, hogy nem erre a bolygóra vagyok hivatott, mert mint ahogy azzal sem tudok azonosulni, hogy valaki hogyan veszi a bátorságot, hogy betörjön másnak az otthonába és ellopjon dolgokat, úgy azzal sem tudok azonosulni, hogy valaki a könnyebb utat választja, és elhagyja a családját egy kalandért… Tisztában vagyok vele, hogy semmi sem csak fekete vagy fehér, és olykor megesik, hogy a nők lépnek félre – azt majd megírja egy csodálatos hím. Én most a másik oldalról vizsgálódok.

Szóval, úgy döntöttem, leírom a véleményem, ami elég markáns és határozott ebben a témában. Jelen esetben nem azt taglalom, hogy milyen az, ha a férfi veri a nőt, vagy elissza a pénzt és emiatt mennek külön. Ennél triviálisabb témára fektetetem a hangsúlyt: ha a férfi viszonyt kezd egy másik nővel, kockára tesz mindent, és elhagyja a családját, a párját, aki gyerekeket szült neki… Nem fogok kertelni, kerek-perec leírom, amit gondolok.

Amikor egy pár úgy dönt, hogy gyereket vállal, nyilván nincsenek felkészülve arra, hogy mi vár rájuk. Lehet beszélgetni előtte barátokkal, családdal, akik mindannyian elmondják majd, hogy gyereket vállalni kőkemény munka, baromi fárasztó, stresszes meló és rengeteg áldozattal jár, de valahogy ez egészen addig, amíg a saját bőrükön nem tapasztalják, olyan távolinak tűnik, sőt, szerintem mindenki azt gondolja, neki biztosan könnyen fog menni. Belevág a pár és hirtelen ott találják magukat, hogy szinte semmire nincs idő, mert mindent elönt a pelenkák hada, a gyerekjátékok elpakolhatatlansága, az egyre gyorsabban fejlődő gyerek intelligenciájának fejlesztése, a megválaszolandó kérdések sora. Egyszer csak azt veszik észre, hogy eltelt a nap, sőt a hét anélkül, hogy egymáshoz szóltak volna, vagy továbbmegyek, egy forró csókot váltottak volna mondjuk elbújva a fürdőszobában, ahol egyébként sosem lehetnek egyedül, mert a csemete minden mozdulatukat lesi, és mindenhová bőszen követi imádott szüleit.

A nőben ilyenkor tombolnak az anyai hormonok, és való igaz, hogy az intimitás illetve annak szüksége háttérbe csúszik a sok átvirrasztott éjszaka és a végeláthatatlan fárasztó nappalok sora miatt. Egyszerűen nem jut eszébe, mert annyi minden másra kell figyelnie, teljesen más lesz a prioritás, és a hormonok sem segítik elő a szexualitás igényének érzését.

A férfi ezt teljesen máshogy éli meg, mert minden nap elmegy dolgozni, emberek között van, teljesen más jellegű problémákkal találkozik és így megőrzi emberi mivoltát, így joggal hiányzik neki élete szerelmével a meghitt együttlét. Nehéz összeegyeztetni az ingereket, de mint az elején leszögeztem, a kisgyerekes lét nagyon nehéz, amire együtt fizettek be, és együtt kell megoldaniuk a nehezebb élethelyzeteket is. Türelmesnek kellene lenni – mindkét félnek.

Szerencsés esetben a férfi időben jelzi, hogy hiányzik neki valami és együtt próbálják meg kitalálni, mivel lehetne visszahozni a bizsergést, mivel tudnának intim pillanatokat szerezni egymásnak. Szerencsétlenebb esetben jelzi ugyan a férfi, de túl lusta ahhoz, hogy valamit is változtasson, lusta elfogadni azt, hogy a párja megváltozott és a megértés hangyányi szándéka nélkül lubickol az önsajnálatban. A fejébe veszi, hogy a párkapcsolata gallyra ment, holott nem ment gallyra, csak kicsit – átmenetileg – átalakult, és csak várnia kellene, hogy legyen pár átaludt éjszaka, kicsit nagyobb legyen a gyerek, és ha mindketten akarják, visszaállhat a régi hangulat. De ezért bizony dolgozni kell, amit viszont senki sem szeret.

És a legszerencsétlenebb esetben a férfi nem jelzi, hogy baj van, csak egy nap a nő elé áll, hogy bocsi, de ennyi volt, beleszerettem egy másik nőbe, szóval elköltözöm.

Az elhagyás minden formájától rosszul vagyok. Kicsit olyan, mint a cserbenhagyásos gázolás, de ettől, a derült égből villámcsapásként közlöm, hogy „bocsi, de másra vágyom, és a másik nővel minden olyan könnyű”, különösen hányni tudnék. Naná, hogy könnyű, hiszen semmi nem köti össze őket, csak a szex… Az édesanya meg ottmarad az egy, kettő, vagy akár több kisgyerekkel és keresi a válaszokat, hogy vele ez hogyan történhetett meg, mit rontott el. Holott az esetek 99 százalékában a férfi nem a nőt akarja megbántani, csak annyira baromira önző, hogy nem számol azzal, hogy a tettének milyen következményei vannak.

Folyt. köv.

Halász-Szabó Klaudia
Diós Könyvek

Fotó: NlCafe

  • Elindult a regisztráció az Online Számla rendszerben

    A július elsejétől kötelező számlaadat-szolgáltatáshoz regisztrálnia kell mindenkinek, aki belföldi adóalanyok számára legalább 100 ezer forint áfatartalmú számlát állít ki akár számlázó programmal, akár számlatömbben.

    Hídlap
  • A Motorosk is lehetnek Angyalok

    Idén negyedik alkalommal szervezik meg a június 23-án, „A Motorosok is lehetnek Angyalok” jótékonysági motoros felvonulást. A rendezvény mottója utal a jótékonysági és adománygyűjtő szándékra, hiszen a motorosokat szólítják meg, és kérik, hogy “bújjanak angyalbőrbe” és adományukkal támogassák az esztergomi Vaszary Kolos Kórházat.

    Hídlap