Vilmos

Hídlap

Köcsög BMW-s lettem II. rész – Cargineering blog

Egyesek szemében varázsszó, mások szemében egyenesen szitokszó: E36. Pedig sokak szerint ez az egyik utolsó, igazi 3-as BMW. Nem tagadás, a legszebb, legidőállóbb forma az E46-é. Az utolsó két kör lámpás, az E30 egy ikon. Tehát az E36 egy kicsit mostohagyerek. Akkor mire fel ez a nagy imádat és rajongó tábor?

Ehhez nem árt egy kis történelmi kitekintés. Kik is nyomtak el minket 150 évig? Kik elől mentette meg Dobó István a nyugatot? Gondolom már mindenki kitalálta, hogy Jumurdzsákékról van szó, igen a törökökről. Mert hol is találhatók meg ők manapság nagy számban? És nem, nem Törökországra gondoltam, hanem olyan helyre, ahol a BMW egy elérhető közlekedési eszköz, és nem a kamaszfiúk szobájának vastagon összenyálazott tapétája… szóval Németország. Egy ottani mondást idézve: BMW coupét akarsz venni? Neee! Soha, azt csak törökök vesznek. Aztán fel is pattintják a már korábban tárgyalt sztereotípiáknak megfelelő kiegészítőket, vegyítve a német iskolának megfelelő tuninggal. Szóval felkerülnek a széles felnik a ráfeszített gumikkal, erős ültetés, nagy zene és valami nyitott rendszer, lehetőleg motorról származó végdobbal. Aztán az amúgy nyugodt főutcán lehet túlszárnyalni az üvöltő kipufogót a hangszóróból zengő török poppal. Ilyeneket látva nem az irigység az az érzés, ami hatalmába kerít. Ha el akarják kerülni ezt az image-t akkor kombit vesznek.

És nálunk ki érzi úgy, hogy a piros lámpa egy gyors körbenézésre, a záróvonal “visszakettőpadlóra” felkérés? Pontosan a 3-as coupe-kat és compactokat hajtó vagányok. Szóval ez a 150 év csak nem telt el nyomtalanul, és nem csak a töltött káposzta receptje maradt ránk, hanem a bunkó BMW-s magatartás is. Most gondolhatnád, hogy nincs is ezekkel a BMW-sekkel baj, aztán majd nézd meg holnap, hogy milyen vezetési kultúrát képviselnek az M-es, N-es rendszámmal közlekedő E36 és E46-os BMW-k.

De ne legyünk ennyire szigorúak. Tegyük fel, hogy ezek nagyon jó autók. Ebben az esetben sem tévedünk nagyot. Egy gyári állapotban megőrzött példány még ma is olyan vezetési élményt nyújt, hogy szívesen együtt élnénk a sarki török kebab árusnak kijáró “tiszteletteljes” tekintetekkel. Bár tegyük hozzá, hogy az autórajongók szemében egy gyári E36 már képes elismerő pillantásokat is kiváltani.

A blog folytatásárt kattintson ide:
Cargineering