Ábrahám

Hídlap

Az első betöréses élmény – Dió blog 37. rész

A múltkor vidéken voltunk, meglátogattuk a nagyszülőket – az anyóskám is, a férjem jó pár rokona és a nagyikám is egy városban laknak, így a rokonlátogatás viszonylag könnyen szokott menni. Szeretünk is csavarogni nagyon, mert mindenki irtó jó fej, és nagyon szeretnek minket, főleg persze a gyerkőcöket.

Egyik ilyen csavargásunkban voltunk két állomás között, épp megálltunk egy játszótéren, mikor csörgött a férjem telefonja, a nagyikám volt az. Csak azt láttam, hogy a férjem kicsit pipa lett, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, biztos valami apróság, amin felhúzta magát. Kérdeztem Tőle, mikor befejezték az eszmecserét, hogy na mizi, mire mondja, hogy a nagyid hívott, és keresi rajtam a villanyfűrészt, mert ha nem én vittem el, akkor szerinte tutira betörtek hozzá. Szemöldök felhúzás mindkettőnk részéről…

Kicsit én is pipa lettem, mert a nagyim hajlamos a túlzásokra. Ráadásul, ha a nagyikámnál ebédelünk, mint aznap, akkor ott délben fellövik a tányért, nincs késés, ott délben pontosan le kell ülni az asztalhoz, az evés szent dolog. Ha megyünk hozzá látogatóba, akkor előtte egy héttel azon pörög – egyem is meg – hogy mit főzzön, amivel persze totál kikészít, mert én meg annyira nem vagyok ilyen…

Ráadásául sokszor előfordul, hogy leadjuk a rendelést és felülírja, mert neki már van a fejében elképzelés, de azért futjuk a felesleges köröket. Kikészít, de imádom! Idős már, nem nagyon tudja már mással kifejezni a szeretetét, csak azzal, hogy elhalmoz minket ezer féle kajával…

Szóval akkor, ott azonnal kaptuk magunkat, mert háromnegyed 12 volt, és azt hittük, kicsit ilyen “ne késsetek az ebédről” hangulata is volt a hívásnak, úgyhogy irány haza megnézni, hogy mi a szitu.

Mire megérkeztünk, már nem csak a láncfűrész, hanem a hosszabbító is hiányzott. Szegény mamikám totál magán kívül volt. Először azt hittük, csak elfelejtette, hogy hova tette, mert annyira szürreális volt, hogy tényleg betörjenek hozzá. Viszont pár perccel később meg kellett állapítanunk, hogy basszus, tényleg betörtek a garázsba és tényleg elvitték a láncfűrészt meg a hosszabbítót.

Nagyon kiakadtam. Nem is a lopott holmik értékéről volt szó, hanem az elvekről. Előtört belőlem az anyatigris, és kábé, ha ott a kezem közé kerül a betörő – önvádaskodás ide vagy oda – tuti megtépem. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy hogyan veszi valaki a bátorságot, hogy bemenjen másnak a telkére, másnak a házába, garázsába, sufnijába, tök mindegy hogy hova. Ilyet egyszerűen nem lehet. Fel nem fogom, hogy élnek ebben a világban olyan emberek, akik minden gátlás nélkül betörtnek, lopnak, ha kell, még embert is ölnek. Kifakadtam, hogy mi lesz a következő? Bemegy a házba és, ha a nagyim rajtakapja, akkor leüti egy baltával, vagy mi? Mégis mi van? Ez most komoly???

A férjem szerencsére mindig megőrzi a hidegvérét, és mindig tudja, hogy mit kell tenni – ez szerencsére most se volt másképp.
– Feljelentjük a rendőrségen – mondta nemes egyszerűséggel.

A nagyim persze tipikus idős hölgy létére csak a macerát látta a feljelentésben, hogy akkor majd idejön a rendőrség, mit fognak szólni a szomszédok, meg akkor neki utána kihallgatásra kell járnia – nem mintha nem férne bele az idejébe – és neki ez az egész a háta közepére sem kell, „ott b…sszák meg a láncfűrészt” – hogy az ő szavaival éljek.

De persze mondtuk neki, hogy ezt így nem lehet, mire elmondta, hogy igazából az utcában mindenki házába betörtek, de senki nem tett feljelentést. Hát, mondom ez remek. Na, akkor majd mi teszünk.

Mondtam neki, hogy ez egy kisváros. Igenis legyen nyoma, hogy itt voltak a rendőrök, a nyomozók, menjen híre hogy márpedig te bejelentetted a lopást, csak hogy tudják, hogy kivel packázzanak. Ha senki nem tesz feljelentést, naná, hogy soha nem fog történni semmi. Igenis tessék az ilyet bejelenteni, bármekkora macera is.

Kevesebb undorító dolgot tudok annál, mint hogy valaki betörjön valahová. Komolyan fel nem fogom, hogy valakinek ez hogyan lehet természetes, hogy így szerez meg dolgokat. Már csak azt remélem, hogy olyan valaki vitte el a fűrészt, aki a gyerekei felneveléséhez munkaeszköznek fogja használni azt, és tényleg azért lopta el, hogy azzal keressen pénzt. Ha nem, akkor meg szakadjon le a lánc róla az első használatkor…

Halász-Szabó Klaudia
Diós Könyvek
Fotó: blog.genertel.hu