Tekla

Hídlap

Monumentális tárlat nyílt Esztergomban Dante Isteni színjátékából

2018. április 24-én, kedden Dante bűvöletében címmel Madarassy István szobrász- és ötvösművész az Isteni színjáték 100 énekét végigkísérő szoborkép-sorozatából nyílt kiállítás a Kákonyi Galériában.

Az ünnepi megnyitón prof. dr. Prokopp Mára művészettörténész asszony méltatta a művészt, a Commedia három énekét Szersén Gyula Jászai Mari-díjas színművész olvasta fel, a díszvendégek sorában ott volt Völner Pál államtitkár, Bánhidy László alpolgármester, valamint az Olasz Kulturális Intézet igazgatója, Gian Luca Borghese is. A kiállításmegnyitón a szokásoknak megfelelően a ferences gimnázium énekkara Pálmai Árpád karnagy, egyházzenész vezetésével tette meghitté és ünnepivé a hangulatot.

A Kákonyi Asztrik Kortárs Galéria 21. kiállításán Madarassy István nemzetközi hírű szobrász- és ötvösművész monumentális alkotásegyüttesét, az Isteni színjáték 100 szoborképét csodálhatta meg a publikum. A kiállítás két egész alakos szoborral is kiegészült, Vergilius és Beatrice alkotásaival. Eredetileg Dantéval együtt alkotott triászt a szoborcsoport, ám ez utóbbit a firenzei múzeumnak, a Casa di Dante-nak ajándékozta az alkotó, amely azóta is bejáratnál fogadja a látogatókat.

A kiállításmegnyitón több prominens személy is beszédet mondott, köszöntve a művészt és a vendégeket. Dr. Völner Pál államtitkár, a térség országgyűlési képviselője arról beszélt, hogy Dante nem a múlt embere, hanem annak az örökkévalóságé, amelyet a művészet képvisel. Ily módon – vélekedett Völner – fontos kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk is a pokolról, purgatóriumról és mennyországról, valamint arról a döntésről, hogy tényleg hiszünk-e az örökkévalóságban vagy a közönyösek sorát növeljük, és szinte értelmetlenül, pusztán máról holnapra élünk. Az államtitkár szerint akkor járunk jó úton, ha, akár Dante művét olvasva Babits fordításában, akár Madarassy alkotásait értelmezve, ezen gondolatok mentén haladunk.

Völner Pál megszólalását Bánhidy László alpolgármester rövid értékelése követte, aki elsősorban a városban található galériák széles horizonton megnyilvánuló kultúrközvetítő szerepéről beszélt. Elismerően nyilatkozott a ferences gimnázium és rendház falai között működő Kákonyi Galériáról, amely meglátása szerint Esztergom szellemi-kulturális életében, különösképpen a megnyitóünnepségek felemelő hangulatával meghatározó színfolt. Madarassy munkásságával kapcsolatban pedig arról beszélt, hogy az ötvösművészet, amely – ha csak a tarsolylemezekre gondolunk – a legrégebbi gyökerekkel rendelkezik a magyar művészetben, az ő életművét nézve méltó folytatása ennek a kulturális örökségnek a 21. században.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a kiállításmegnyitó fénypontját dr. Erdő Péter bíboros, prímás levelének felolvasása jelentette. Jóllehet a Bíboros Úr személyesen nem tudott eljönni a megnyitóra, levélben – amelyet az iskola egyik diákja, Gajdácsi Áron olvasott fel – üdvözölte a művészt és az esemény résztvevőit. Erdő Péter Dante Isteni színjátékának művészi interpretációjával kapcsolatban elsősorban annak drámai erejére hívta fel a figyelmet. Meglátása szerint a végítélet nem valami isteni bosszúnak az örökkévalóságra kimerevített pillanatképe, hanem földi létünk, életünk alapirányultságának összefoglalása:

“A juhok és kosok elválasztása, az ítéletre érkező Emberfia jobb és bal oldala és az ítélet tartalma, amely nem bosszú, hanem mintegy összefoglalása az egyes ember életének. Az önzés, a megkérgesedett bűnök, az isteni szeretettel való kommunikációra való képtelenség emeli azt a falat, amely az egyes ember örök sorsát meghatározhatja”

– írja a bíboros atya. Tehát a tárlaton bemutatott dantei vízió Madarassy művészi megfogalmazásában is az “ember örök sorsáról beszél, amely – folytatja Erdő Péter – szorosan és konkrétan kötődik az evilági történelemhez. Mindenki számára ahhoz a korhoz, amelyben él, amelyben választ kell adnia Isten szeretetére.” A levél végén Bíboros Úr kifejezte elismerését a művész irányába, s a jelenlevőknek azt kívánta, hogy az alkotások szemlélésén keresztül a “földi életünkön messze túlterjedő valósághoz találják meg az utat és ennek az igazságnak a fényében alakítsák mostani életüket.”

Madarassy István kiállítását végül prof. dr. Prokopp Mária művészettörténész asszony nyitotta meg. Mint megtudhattuk: hosszú ideje kíséri figyelemmel Madarassy munkásságát, aki már több mint húsz éve él – ahogy a kiállítás címe is mondja – Dante bűvöletében. A művészettörténész asszony felidézte az e témakörhöz köthető első és nagysikerű alkotásokat, amelyek idővel az Isteni színjáték 100 énekének szoborképekben történő megjelenítéséhez, illusztrálásához vezettek. Madarassy számára a sikert 1994-ben a ravennai Dante Biennálén a Pokol kapuja című alkotásáért kapott aranyérem hozta meg. Ezt követően sorra születtek az alkotások, 1996-ban napvilágot látott a Purgatórium kapuja, majd pedig két évre rá a Paradicsom kapuja, szintén Ravennában. Az Isteni színjáték szoborképei a firenzei Dante Múzeum meghívására készültek. 2011-ben mutatta be a művész a Pokol 34 énekének inspirációjára készült 34 alkotását Dante egész alakos szobrával együtt Firenzében. 2013-ban a Purgatórium 33 képe, 2016-ban a Paradicsom szintén 33 alkotásával vált teljessé a sorozat.

Prokopp Mária nagy hangsúlyt fektetett beszéde első felében magának az Isteni színjátékban felsejlő világlátás, létértelmezés fontosságának kiemelésére. Az ember életútjának felén – kezdődik a monumentális mű – felmerül az élet végső értelmének kérdése. Ezzel kapcsolatban a helyes út megtalálásának döntő szerepéről beszélt a művészettörténész, akinek meglátása szerint a mai értékvesztett világban Dante költeménye és ahhoz kapcsolódóan Madarassy alkotásai egyértelmű irányt mutatnak. Prokopp Mária szerint a művész nagyon kifejezően hozza közel a szemlélőhöz a Pokol bugyrainak förtelmes szenvedéseit, amelyek a Purgatórium teraszain sem enyhülnek. Külön kiemelte a kezek megformálásának drámai erejét, valamint a vörösrézből előhozott színárnyalatokat, a fények játékát, amelyek még jobban elmélyítik és fokozzák hol a szenvedés fájdalmát, hol pedig egyre fényesebbé váló tónusukkal a paradicsomi állapot felszabadulás érzését. A három terem e tekintetben még inkább hangsúlyozza a Pokoltól a Paradicsomig vezető utat – jegyezte meg a művészettörténész -, amely egyértelműen felmutatja azt az alapigazságot, hogy életünk helyes útját az igazság és a szeretet képviseli.

Dante művének magyar vonatkozása sem maradhatott ki Prokopp Mária beszédéből, amelyet szintén napjaink történéseit szem előtt tartalmazva értelmezett. Dante mint Firenze priorja 1294-ben személyesen találkozott Martell Károllyal, aki a Paradiso írásakor már törvényes magyar király I. (Anjou) Károly néven. Dante a Paradicsom VIII. énekében Martell Károlyt, Magyarország megkoronázott királyát dicsőíti, akivel a Vénusz csillagon találkozik. Később, a IX. éneket az ő, ill. felesége, Habsburg Klemenciát dicséretével kezdi. A XIX. énekben pedig már így kiált fel:

“Óh, boldog Magyarország, csak ne hagyja magát félre vezetni már…”

A művészettörténész asszony szerint ezt a régmúltból felénk kiáltó hangot Madarassy jelen kiállításával újra tisztán hallhatóvá teszi, és ugyancsak a helyes út megválasztására ösztönöz bennünket.

A kiállításmegnyitó ünnepi hangvételét nagy mértékben Szersén Gyula Jászai Mari-díjas színművész háromszori felolvasása határozta meg. A Pokol, a Purgatórium és a Paradicsom egy-egy énekét művészi előadásmódban hallhatta a publikum. A kellemes hangorgánum, a váltakozó hangszín, a szünetek és a beszédtempó variációja lebilincselő élményt nyújtott. Szinte azt is gondolhatta volna a késve érkező vendég, hogy nem kiállításmegnyitóra érkezett, hanem egy különleges irodalmi estre, amelyen költészet és képzőművészet egymást kísérve haladt valamilyen nagyszerű titok feltárása felé.

De nemcsak a felolvasás emelte a kiállításmegnyitó fényét, hanem az iskola énekkarának szereplése is Pálmai Árpád karnagy, egyházzenész vezetésével. Az olasz nyelvű énekkel gazdagított repertoár a szokásoknak megfelelően meghitt légkört teremtett a megnyitó helyszínéül szolgáló szerzetesi ebédlőben. A barokk refektórium stallumai, a Szent Ferenc devócióját ábrázoló több száz éves táblaképek, a boltíves terem békét sugárzó közege tökéletes harmóniában egyesültek a kiállítás témájával, és a megnyitóünnepség zenei, poétikai, retorikai tartalmával.

Végezetül Madarassy művész úr is a mikrofonállványhoz lépett, és a hála, valamint a köszönet szavával zárta az egyórás ünnepséget. Rövid megszólalásában az Isten kifürkészhetetlen útjairól beszélt, kiemelve a helyszínnel és Esztergommal kapcsolatos személyes élményét. Első éves főiskolásként – idézte föl emlékeit -, mikor 1969-ben a városban szervezett művésztelep résztvevőjeként ennek az intézménynek falai között töltött majd’ egy hónapot, nem gondolta volna, hogy évtizedek múltán mint kiállítóművész tér majd ide vissza, és mutatja be az Isteni színjáték ihletésében készült száz, ahogy ars poeticájában is fogalmaz, tűz és láng által a saját lelkét is beléjük olvasztott szoborképét.

Madarassy István lebilincselő, monumentális alkotásegyüttese május 27-ig látogatható Esztergomban, a Kákonyi Galériában (Bottyán János u. 10), a hét minden napján 8.00 és 18.00 óra között.

Keppel Dániel galériavezető