Jenő

Hídlap

Első anyák napja az oviban – Dió blog 40. rész

Szerdán tartották az oviban az anyák napját, Polli is és én is nagyon vártuk. Előre semmit nem lehetett tudni az előadásról, mert szigorúan titkokban kellett tartaniuk a gyerekeknek, hogy mikkel készülnek, és olyan helyesek voltak, hogy ezt be is tartották. Előtte kérdezgettem, hogy milyen verseket vagy dalokat tanulnak, de mindig azt mondta, hogy “Igen, anya, sok mindennel készülünk, de nem mondhatom meg, hogy mikkel”, és ezzel mindig lerázott. 🙂 Nagy játékos a kiscsaj.

Aztán egyik délután a játszótéren mondta Polli kispajtása – pontosabban megsúgta – hogy Polli nem akart cica lenni a darabban, amit előadnak, mert nem akarta, hogy szomorú legyek. Annyit kiderítettem ettől a kispajtástól, hogy egy mesét mondanak el benne, amiben van egy cica is, amit Pollira osztottak, de Ő nem szerette volna eljátszani ezt a szerepet.

Hazafelé a játszótérről puhatolóztam kicsit, hogy hallom, hogy lesz egy kis cuki történet, amiben szerepel egy kiscica, mire gyorsan rávágta:

– Tudod, anya, nem akartam kiscica lenni, mert nem akartam, hogy szomorú legyél.
– Miért lettem volna szomorú?
– Mert ez a cica elvesztette az anyukáját, és én nem akarlak, soha, de soha elveszíteni!

Összeszorult a szívem az én kislányomtól, mindig meglepődök, hogy mennyire értelmesek ezek a gyerekek a korukhoz képest. Leguggoltam vele szemben, és megerősítettem:
– Kicsikém, sosem fogsz elveszíteni, ettől nem kell tartanod. Mindig ott leszek neked, ameddig csak élek.

Pár napra rá, az oviból hazafelé jövet Polli boldogan mesélte, hogy mégiscsak kiscica lesz, egy másik tündéri kislánnyal.

Az ünnepségre – természetesen – mi érkeztünk legkésőbb, már az összes gyerek ott ült a szekrénye előtt egy kupacban, mire betoppantunk, szép, csinos ruhába felöltözve – talán én egy kicsit túl is toltam a kiöltözést, de olyan izgatott voltam, mintha Pollus esküvőjére mentem volna.

Egész nap szentimentális hangulatban voltam, mindenen képes lettem volna magam elbőgni, így mikor az óvó néni az anyaságról kezdett beszélni nyitó beszédében könnyekben törtem ki. Aztán jött egy videó összeállítás az alvó gyerekek képével, na itt már zokogtam, annyira meghatódtam. Nagyon kedves gesztus volt az óvónők részéről ez a kis felvezetés.

Majd bejöttek a csoportszobába a kicsik. Hihetetlen mennyire cukik voltak, körtáncot jártak, énekeltek, volt koreográfia a dalokhoz, versekhez, szuperügyesek voltak, le a kalappal az óvó nénik és a dadus néni előtt, hogy így meg tudták tanítani nekik, de legfőképp előttük, hogy ilyen ügyesen megtanulták, csak az oviban, otthoni gyakorlás nélkül. A cicás darab pedig nagyon aranyos volt, mintha magamat láttam volna 30 évvel ezelőtt… 🙂

Mikor jöttek be, láttam, hogy Polli nagyon keres minket, de mivel mi érkeztünk legkésőbb, ezért csak az utolsó sorban volt hely. Integettem neki, és mikor meglátott, láttam, hogy hihetetlenül boldog és büszke. Épp a katarzis csúcsán voltam, mikor mögöttem egy rekedt hangú nagymama felháborodottan jelezte a mellette ülő szomszédjának, hogy:

– Más se hiányzik ezeknek a gyerekeknek, csak hogy integessenek nekik, és ezzel kirántsák őket a koncentrációból.

Voltam olyan érzelmi hangulatban, hogy legszívesebben hátrafordultam és egy cifrát kérdeztem volna tőle, de inkább letojtam. Hadd fortyogjon csak, én élveztem a kicsik műsorát.

Aztán persze, – mivel rettenetesen rosszul bírom a kritikát – górcső alá vettem magam, és a következőre jutottam:

– Pollinak szüksége van a tudatra, hogy ott vagyunk a közelben, ez most sem volt másképp. Láttam rajta, hogy örült, mikor meglátott, ezért egy cseppet sem bántam az integetést
– Még csak kiscsoportosak – semmi baj nincs azzal, ha a műsor alatt kiintegetnek a gyerekek a szüleiknek
– Ők maguk is borzasztó büszkék arra, amit megtanultak, amivel készültek, és szeretnének visszaigazolást kapni
– Ez egy óvodai műsor nem egy felvételi egy nívós egyetemre, érezzék jól magukat a kicsik, és majd ha nagyobbak lesznek, megtanulják visszafogni magukat. Addigra az édesanyák is megtanulják kezelni kitörő rajongásukat, és nem fognak állandóan integetni. De most még lehetett. Szerintem…

Halász-Szabó Klaudia
Diós Könyvek

  • Vasárnap este érkeznek az első hópihék

    A hideg mellé vasárnap éjjeltől már kevés csapadék is társulhat, hétfő reggelre több helyen hólepel is kialakulhat.
    A következő napokban északkelet felől továbbra is hideg, vasárnapig száraz légtömegek érkeznek fölénk, így bár sok lesz a napsütés, a reggelek fagyosakká válnak, és a csúcshőmérséklet is napról napra csökkenni fog.

    Hídlap