Valér

Hídlap

A nagy hiszti – Dió blog 41. rész

A minap belebotlottam egy cikkbe, aminek ez volt a címe: Ha hagyod hisztizni, meg is érdemled. Elolvastam, volt benne igazság, de szerintem sosem feketék vagy fehérek a dolgok. Nem tartom helyénvalónak úgy írni a gyerekek viselkedéséről, hogy ugyanabban a témában a másik oldalt ne vizsgálnánk meg. A gyerekek is emberek, nekik is vannak rossz napjaik, amikor kezelhetetlenek, hisztiznek, dühöngnek, talán ok nélkül. Valljuk be, nekünk is vannak napjaink, amikor csak úgy egy izmosat behúznánk valakinek, hogy könnyítsünk magunkon, de mi legalább már megtanultuk – valamennyire – kezelni a stresszt, a dühöt, a rossz kedvet, de a gyerekeknek – egyelőre – csak a hiszti van a kezükben.

A cikk arról szólt, hogy tele van a világ “liberálisan” nevelt gyerekekkel, akiknek mindent lehet, akik zsarnokoskodnak szüleik felett, és így az örök pusztulatra vagyunk ítélve. Tény, hogy vannak szülők, akiknek a gyereknevelés annyit jelent, hogy cönci cuccokban megjelennek a gyerekkel együtt, megállnak az utca kellős közepén fagylaltot enni, úgy, hogy se jobbra, se balra ne lehessen tőlük elférni, vagy, hogy elmennek a játszótérre, leülnek egy padra, és mit sem törődnek azzal, hogy a gyerekük éppen más szemébe szórja a homokot, és sorolhatnám. De még ez is csak egy felszín, mert nem tudjuk, hogy otthon viszont mi van, mennyire van fegyelem, vagy éppen nincs, senkinek nem látunk bele az életébe, ezért messzemenő következtetéseket nem is lehet levonni.

Lehet, hogy az a szülő, aki a telefonját nyomkodja a játszin, vagy csak néz ki a fejéből, csak 5 perc szünetet kér az élettől, egy kis nyugalmat. Nem tudhatjuk. Viszont tény, hogy vannak szülők, akik tesznek a gyereknevelésre. Na, az Ő gyerekeik fogják kicsinálni azok gyerekeit, akiknek viszont fontos, hogy normális értékrendű gyerekeket neveljenek.

Vannak szülők – saját magamat közéjük sorolom, bár már közel sem vagyok olyan “lelkes”, se türelmes -, akik igenis figyelnek a gyerekeik rezgéseire, beszélgetnek velük, alkukat kötnek, magyaráznak nekik a segítségnyújtás fontosságáról, a tiszteletről, az önzetlenségről, a helyes viselkedésről, és bizony velük is előfordul, hogy hiába a rengeteg erőfeszítés, az odafigyelés és a türelem, az ő gyerekük is hisztizik néha.

Kornél és Polli ég és föld viselkedésüket tekintve. Polli nagyon segítőkész, tényleg egy cuki kislány, aki mostanában mellőzi a nagy hisztiket.

Kornél, – mivel még nem tudja megértetni magát – ezért a rendelkezésére álló kommunikatív eszközök híján rengeteget hisztizik. Próbáljuk kordában tartani, a “Nincs hiszti, aki hisztizik, az nem sétálhat, hanem beül a babakocsiba, stb..” kicsit erőteljesebb mondatok gyakran meghozzák a gyümölcsét, de ha minden kötél szakad, akkor itthon van egy fotel, ami néha büntifotelként szolgál, és amelyik gyerek hisztizik, annyi percet ül benne, egyedül a szobában, ahány éves. Ez is be szokott válni, mert valahogy, ha nincs közönségük, abbahagyják a dühkitöréseket.

Na, és akkor most jön a lényeg.

Nem tudom, hogy a front miatt, vagy a fáradság miatt, de egyik délután Polli, a mi jól nevelt, cuki tündérbogyónk akkora hisztit vágott az egyik játékboltban, hogy azt hittem, elsüllyedek szégyenemben.
Brutál volt. Egy kis semmiségből indult, szeretett volna valamit, amit nem engedtem meg, mert nem lett volna igazságos az öccsével szemben, és ezen annyira bepörgött, hogy már tényleg csak az hiányzott, hogy lefeküdjön a padlóra és verje magát a földhöz.

Toporzékolással kezdődött, majd jött a dobbantás, a test és karok rázása, majd a sikoltozás. Ahogy hergelte bele magát, az én türelmem is fogyott, és míg az elején nyugodt hangon beszéltem vele, mikor átment dühöngőbe elgurult a gyógyszerem, és kirángattam a boltból. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy így soha nem viselkedünk és hogy miért. Hatástalan volt, teljesen kész volt, torka szakadtából üvöltött.

Mi lettünk azok a szülők, akikre az emberek forgatják a szemüket, és összesúgnak a hátuk mögött, hogy “Minek az ilyennek gyerek…” Gáz volt, tényleg… Szerettem volna megsemmisülni, vagy láthatatlanná válni.

Na, be a kocsiba, ott tovább üvöltött, édesapa gyógyszere is elgurult, és bizony csattant a popón egy csapás – na, nem nagy, mielőtt bárki is hívná a gyermekvédelmiseket, de teljesen jogos volt. Ha Ő nem, akkor tőlem kapott volna egy anyait.
A kocsiban hüppögött, majd itthon folytatta, szóval mehetett a hisztifotelbe.

Elég sokat kellett várni, mire lehiggadt, sőt, igazából nem is higgadt le, csak egy jó 20 perc után bementem hozzá, és elkezdtünk beszélgetni. Elkezdett kamukázni nekem, hogy Ő tulajdonképpen hogy is szerette volna azt a dolgot, amit nem engedtem, de mondtam neki, hogy Polli, te is tudod, hogy ez nem igaz.

Elmagyaráztam neki, hogy nem lehet így viselkedni. Mindent meg lehet beszélni, mindenre van megoldás, de hisztivel soha nem fog elérni semmit, ráadásul még nekünk is szégyenkeznünk kellett, mert úgy tűnhetett, hogy nem foglalkozunk vele eleget, és azért viselkedik így.

Se Ő, se én nem tudjuk, hogy mi játszódhatott le az agyában, ami ekkora hisztit indukált, de nagyon-nagyon rossz volt látni, hogy erre is képes, semmiség miatt.

Tanácsot nem tudok adni, hogy hogyan lenne jó ilyen helyzetben nekünk, szülőknek viselkedni, nyilván nekünk kellene a türelmesebbnek maradnunk, visszalépni 3 lépést, fújni egyet, és nyugalmat árasztván magunkból a gyereket is Buddha állapotba hozni. Na, én erre képtelen vagyok, szóval, ha valaki a tanítóm lenne, azt megköszönném…

Ezt csak azért írtam le, hogy erőt adjak azoknak, akiknek igenis fontos a gyerekük, és tesznek azért, hogy egy megfelelő értékrenddel rendelkező embert neveljenek belőle, de ennek ellenére, mégis vannak halál kellemetlen, eget rengető hisztik…

Halász-Szabó Klaudia
Diós Könyvek
A fotó illusztráció. Forrás: NLcafé

  • Szörnyen jó mesekönyv egy esztergomi kötődésű írótól

    Pifkó Célia, esztergomi kötődésű író könyvét tegnap mutatták be Budapesten, a Várkert Bazárban. A „Szörnyek a szobádban” című színvonalas, bájos alkotást Orosz Annabella illusztrálta és a Képmás kiadó gondozásában látott napvilágot. Az esztergomi kötődésű író édesapjáról utcát is neveztek el.

    Hídlap
  • Megújult a községháza Dömösön

    Nyolcvan millió forintból újult meg a községháza Dömösön a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) pályázatán nyert támogatásból, valamint az önkormányzat saját forrásából. A korszerűsített épületet szerdán adták át.

    Hídlap