Olivér

Hídlap

Pro Urbe és Gönczy Béla-díjakat adták át Esztergomban

Az egészségügyben dolgozókat ünnepelték Esztergomban, június 29-én, Semmelweis-nap alkalmából. Ezen a napon minden évben szakmai elismeréseket adnak át az egészségügyben és ünnepi megemlékezéseket tartanak az ország területén.

A Pro Urbe „Esztergomért” díjat idén dr. Söröss Jenő háziorvos kapta. A Gönczy Béla-díjat hárman vihették haza: dr. Bense Tamás, dr. Gréger Ottília és dr. Tőrös Péter.

A díjazottakról:

Dr. Söröss Jenő háziorvos

Dr. Söröss Jenő 1962-től dolgozik Esztergomban. Munkáját a helyi kórházban –akkor Esztergom Város Egyesített Kórháza– kezdte az urológiai osztályon. Szakvizsgáját követően 1968-tól körzeti orvosként dolgozott tovább szintén Esztergomban, Szentgyörgymezőn.

Évtizedeken át dolgozott a Béke téri rendelőben, mai szemmel nézve mostoha körülmények között. Ennek ellenére feladatát folyamatosan, magas szakmai színvonalon látta el. A híresen alacsony fizetések miatt családja érdekében mellékállásokat vállalt. A Medicor, az Alugrafika és a Határőrség üzemorvosa volt. A városi Büntetés Végrehajtási Intézetben húsz évig polgári alkalmazottként látta el az egészségügyi feladatokat, amit az intézmény a „Hazáért Érdemérem” arany fokozatával hálált meg.

A kezdeti körzeti orvosi státuszt a rendszerváltást követően az egészségügyet azóta is folyamatosan alakító reformok mind megnevezésében, feladatkörében mára családorvossá változtatta. A korábbi rendszer állóvize után teljesen új szemlélettel, elvárásokkal és lehetőségekkel kellett szembenézni.
Dr. Söröss Jenő az alkatából fakadó tettrekészségével már a formálódó reformok előtt belefogott egy szokatlan vállalkozásba, miszerint a régi, rendelésre gyakorlatilag alkalmatlan városi rendelő helyett önerős beruházással a körzet szívében, betegeinek ezáltal jobban megközelíthető helyen létesített egy új, a mai elvárásoknak megfelelő háziorvosi rendelőt. A szokatlan lépéssel szakmai körökben még nem tudtak mit kezdeni, – akkori felettese szerint „megelőzte a korát”- de az idő végül őt igazolta. Mára csaknem minden kolléga privatizált, saját rendelőben dolgozik.

Az alapellátásban szinte minden betegséggel találkozik, vagy találkozhat az orvos. Kialakul egy interdiszciplináris gondolkodás és a képzettséget is ehhez kell igazítani. A nyugati orvoslás mellett érdeklődését az akupunktúra keltette fel, melynek alkalmazására 1986-ban Dr. Johannes Bischko professzornál –Wiener Allgemeine Poliklinik- szerzett képesítést. Főleg mozgásszervi, pszichoszomatikus, addikciós betegségekben kiegészítő kezelésként ért el vele sikereket. Az új kor elvárásainak megfelelően 1996-ban szakvizsgázott háziorvostanból.

Érdeklődési köre hosszú évtizedek óta a képzőművészet, irodalom. Barátai, páciensei között is számos művész található. Ötven éves praktizálása alatt személyes kapcsolatok is kialakultak, számos barátság született munkája során. A körzetben működő civil körök kezdeményezésére és meghívására több egészségmegőrzéssel, tanácsadással foglalkozó előadást tartott, melyek a kötetlen, informális beszélgetésekkel tovább mélyítették a személyes és az orvos-beteg kapcsolatot. Azután, hogy feleségével a körzetben telepedett le, máig tevőlegesen is szívén viseli lakókörnyezete fejlődését, jobbítását. A praktizálást betegei megelégedésére ma is, nyolcvanegy évesen aktívan folytatja.

Az esztergomi -és különösen a szentgyörgymezői- betegek öt évtizeden át napjainkig tartó mindennapos egészségügyi ellátása területén végzett lelkiismeretes, alapos gyógyító munkája elismeréseként javasolom, hogy Dr. Söröss Jenő részére Dr. Gönczy Béla-díj az „Esztergomi Gyógyításért” kitüntetést adományozzunk.

Dr. Bense Tamás főorvos, csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos

Bense Tamás 1947. augusztus 13-án született Esztergomban, egy orvos család harmadik gyermekeként. Édesapja, a legendás belgyógyász, Dr. Bense Imre az esztergomi Prímás, az esztergomi Ferences Rendház és Kollégium mellett a város és vonzásköre orvosa volt. Az ő példamutatása és elkötelezettsége is erősen befolyásolta fia pályaválasztását.

Az érettségit követően, még az egyetem megkezdése előtt 3 évig a dorogi rendelőintézetnél dolgozott. Kitartóan végigjárta a ranglétrát, és olyan szakterületeken szerzett tapasztalatot, mint a fogászat, sebészet, kardiológia; mindezeket később nemcsak az egyetemen, hanem a praxisában is kamatoztatni tudta.
Ez alatt az idő alatt ismerkedett meg feleségével, Bánki Katalinnal, aki vele párhuzamosan építésznek tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Bár a sebészet is nagyon érdekelte, a Semmelweis Egyetemen megszerzett diplomával –édesapja finom irányításának engedve- az esztergomi kórház gyermekosztályán helyezkedett el, és 1981-ben itt szerezte meg a gyermekgyógyászat szakvizsgát.

A 80-as évek elejétől dolgozik az alapellátásban gyermekgyógyászként, a 2000-es évek elején átmenetileg ezzel párhuzamosan az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház Gyermekosztályát is vezette.
Fontosnak tartja, hogy munkája ne csak egy területre koncentrálódjon, ezért –igazi „családorvosként”- rendszeresen vállalja felnőtt, idős betegek kezelését, gondozását is.
Folyamatosan keresi az új kihívásokat, követi a szakmát érintő változásokat, és nagy hangsúlyt fektet arra, hogy tudását naprakészen tartsa.
Munkabírása, kollegialitása, ember- és gyermekszeretete közismert. Ő tényleg az az orvos, aki hétvégén és ünnepnapokon is elérhető a betegei számára.

Óriási tapasztalata és magas szakmai tudása mellett, színes egyéniségének is köszönhetően számos írott- és elektronikus médium kéri rendszeresen a véleményét egészségügyi kérdésekkel kapcsolatban.
Sok évtizedes munkája elismeréséül 2016-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
Első gyermeke, Tamás, aki a gyermekorvosi hivatást is tovább vitte, jelenleg a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekklinikájának nefrológusa. Lánya Rita, aki édesanyja pályáját választotta, tervezőként dolgozik Budapesten.
2009 óta pedig boldog nagypapa, jelenleg két unokával, Tamással és Andrissal.

Orvosi hivatásának élve az esztergomi gyermekek és családok érdekében négy évtizeden át napjainkig végzett lelkiismeretes, alapos és kiemelkedő gyógyító és fáradhatatlan egészségügyi ismeretterjesztő munkája elismeréseként javasolom, hogy Dr. Bense Tamás részére Dr. Gönczy Béla-díj az „Esztergomi Gyógyításért” kitüntetést adományozzunk.

Gréger Ottília osztályvezető főorvos

Fertőszéplakon született. (1939.05.03.)

Egyetemi tanulmányait Budapesten 1962-68 között végezte, előtte két évet dolgozott nővérként a II. Belgyógyászati Klinikán. 1968 szeptemberében kezdett dolgozni a dorogi Belgyógyászati osztályon, 1973-ban belgyógyász szakorvosi képesítést szerzett, majd egy évet sáv főorvosként dolgozott a dorogi szakrendelőben.

1974-től a dorogi Röntgen Osztályon folytatta pályafutását, a szakképesítés megszerzését követően szakorvosként a dorogi és esztergomi Röntgen Osztályon egyaránt dolgozott.
1983-88 között a dorogi, 1989-től 2001-ig, nyugdíjba vonulásáig az egyesített Röntgen osztály vezető főorvosa volt.

Szakmai munkáját mindig nagy igényességgel és alapossággal végezte.
Vezetése alatt több szakorvos nevelődött ki az esztergomi osztályon.

1984-től az ultrahang helyi úttörőjeként vezette be ezt az akkoriban még alig ismert és ritka diagnosztikai módszert, oktatta szakmabeli és társ szakmák képviselőit a szonográfia rejtelmeire.
A képi diagnosztika mellett máig széles körben tájékozott a klinikai tanok terén is.

Közeli és távolabbi munkatársai szakmai tudása mellett tisztelték egyenességét, következetességét. Munkabírása, betegekkel szembeni empátiája nemcsak intézményi szintén volt híres. Munkatársait tisztelte, szükségben önzetlenül a mai napig segíti, de mindig megkövetelte a rendet és pontosságot elsősorban önmagától.

Irodalmi, zenei műveltségével kevés kolléga tudta felvenni a versenyt.
Távozásával nagy űrt hagyott a kórház életében.

Egyik kedvenc mondása sokáig olvasható volt a Röntgen Osztály ajtaján:
A STÍLUS MAGA AZ EMBER!

Dr. Tőrös Péter nyugalmazott sebész főorvos

Dr. Tőrös Péter 1942. január 4-én született Budapesten. A fiatal korát meghatározó társbérleti körülményektől hosszú út vezetett az orvosdoktori diploma megszerzéséig. Nem volt az a típus, aki gyermekkorában állatokat boncolt, és az otthoni esti beszélgetések nem a gyógyításról szóltak, hanem inkább a napi gondok megoldására szorítkoztak.

Az egyetem alatt alkalmi munkál vállalásával – többek között vendéglői zenészként – dolgozott, teremtette elő a diákélethez szükséges anyagi fedezetet, ebben szülei gondjainak csökkentése volt a fő vezérmotívum. Az egyetem elvégzése után demonstrátorként dolgozott a Budapesti Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetében, ahol megalapozta és magas szintre fejlesztette egyetemi oktatóként a későbbi szakmájához szükséges, nélkülözhetetlen alapismereteket.

1969-ben került Esztergomba a Sebészeti Osztályra, ahol segédorvosként, majd adjunktusként és főorvosként szolgálta a térség sebészeti ellátását majd 40 éven keresztül.

Aktív pályafutása utolsó időszakában a kórház Minőségbiztosítási igazgatójaként segítette a kórházvezetést és igyekezett nagy kompromisszum készséggel megfelelő körülményeket teremteni a működéshez.

A Pestről jött, friss diplomás orvos nagy ambíciókkal kezdte munkáját, kezdettől fogva a lelkesedés, a problémák gyors megoldása és a határozottsága voltak jellemző vonásai, mely kifogástalan manualitása mellett kiemelték Őt a középszintből. A sebészeti szakvizsgát követően érsebészeti területen képezte tovább magát és Dr. Mátyus Lajos, valamint Dr. Leel-Össy Lóránt teamjében országos szintű elismertséget szerzett – az esztergomi kórháznak is – a perifériás erek rekonstrukciós műtéteit illetően. Alappillére volt a Művese Állomás beindulásakor, a betegek kezelésre való alkalmassá tételének, mely egy új érsebészeti technikát igényelt.

Megbecsült szakembere, sebész főorvosa és szakmai értéke lett kórházunknak.

Empátiás jelleme, határozottsága, műtét közbeni nyugalma mindig átsegítette az aktuális nehézségeken, jó diagnosticus készségével a problémás helyzeteket is nagy biztonsággal oldotta meg, mindig ura volt a helyzetnek, konfliktuskezelő képessége a műtőben közismert volt. Szorgalmazta a műtétek utáni gondozás fontosságát, úgy, hogy abban az időben készenléti ügyelet nem lévén éjjel-nappal riasztható volt. Ha zűr volt, és az osztályvezető nem tartózkodott az épületben, mindenki Őt kereste, és ez nemcsak a sebészet, de a társszakmák vonatkozásában is bevett szokás volt. Az urológus, a nőgyógyász és a sebész gyakran közösen dolgozott.

Kiváló kapcsolatteremtő képessége révén a város társadalmi életéből is kivette részét, baráti társaságok központja volt, sok támogatót szerzett a gyógyító munkával.

Aktív korszakának utolsó éveiben a kórházvezetés tagjaként intézkedései humánusak, emberközpontúak voltak. Aki közelről ismerte, az tudta róla, hogy a külcsín mást takar, nem a felületesség és a lezserség, hanem a precizitás és a problémák végleges lezárási szándéka vezette kezét.
Városunk köztiszteletben álló polgára, aki sebészi és minőségbiztosítási igazgatói munkájával kiemelkedőt nyújtott Esztergomban az elmúlt 40 évben. Ma is népszerű, az emberek megsüvegelik, tisztelik, élvezik humorát, Ő pedig fogadalmának megfelelően a tudomására jutott titkokat magába zárja.