Miklós

Hídlap

Bemutatták Schmöltz Margit Kő kövön című regényét Esztergomban

Dorog után az esztergomi Helischer József Városi Könyvtárban is bemutatták Schmöltz Margit Kő kövön című történelmi regényét. A szerzővel Pifkó Célia írnő beszélgetett arról, hogy mi a kötet alapja, illetve az is szóba került, hogy hogyan kötődik Székesfehérvár a műhöz.

A könyvbemutató nyitányaként a Napfonó együttes két tagja: Tóth Zsuzsanna és Kéner Orsolya gitár és cajon (egy olyan hangszer, amelynek tetején ül a zenész és úgy szólaltatja meg azt) kíséretében adta elő a regény esszenciájaként íródott verset, melynek refrénje:

„Ki lesz veletek, mi lesz veletek,
ha kő kövön nem marad?”

A halkan, lassan felcsendülő dallam, majd a fokozódó hangerő és a hátborzongató mondanivaló sokakat elgondolkodtatott:
…tényleg …és vajon mi lesz velünk, s ki lesz velünk a nagy pillanatban, amikor kő kövön nem marad? Milyen életet élünk? Mit teszünk, vagy nem teszünk? Hogy bánunk másokkal? Milyenek vagyunk? Hová jutunk?”

Pifkó Célia és Schmöltz Margit humorral, barátságossággal, közvetlenséggel átszőtt beszélgetése megnyitotta az érdeklődő hallgatóság előtt a könyvet. A Kő kövön lapjai megnyíltak, s a jelenlévők elé tárult egy letűnt kor, ahol a babonák és az átkok a hétköznapok részei voltak. A regény tulajdonképpen négy novellát tartalmaz, melyek önmagukban is megállnak, de a négy történetet összeköti egy motívum: egy mészkőből faragott szenteltvíztartó, mely négy emberfejet ábrázol.

A fejezetek főszereplője egy-egy nő, s e négy nő sorsán, történetén keresztül mutatja be a szerelem sokoldalúságát: a beteljesületlen, a plátói, a lassan ébredő s csordogáló, a beteljesült, az örökké hű, a féltő, a csalódott, a pusztító, a sóvárgó szerelmet.

A regény alapját Schmöltz Margit főiskolai éveiben végzett kutatómunkája során készült szakdolgozat és annak fő témája, vagyis Székesfehérvár orvostörténete adja. Az írónő lelkesen beszélt azokról az évekről, amikor szakdolgozatához keresett könyvtárakban és levéltári dokumentumokban adatokat, amikor számtalan apró kincsre, érdekességre bukkant, melyeket valószínűleg (a konzulensén kívül) soha senki nem olvasott el.

Úgy érezte, az a sok-sok apró, érdekes információ, amiket felkutatott, nem maradhat egy fiók, vagy egy raktár mélyén. A nagyközönség számára szerette volna fogyaszthatóvá tenni ezeket a finom részleteket, méghozzá történelmi regény formájában.

Székesfehérvár orvostörténetét kutatva Margit több ízben találkozott olyan esetekkel, melyben leírják, hogy egy-egy ház lebontásakor vagy pusztulása után a még felhasználható köveket megvásárolták, majd beépítették más épületekbe. A regény átokkal sújtott kődarabját is évszázadokon át újra és újra beépítették különböző házakba.

A történelmi regény, mint műfaj, jó kapaszkodókat nyújt egy író számára, hisz ott vannak a tények, a források, az adatok, a valóság, ami adott – ezekhez a hitelesség miatt nagyon ragaszkodik az író. Ám van lehetőség az írói fantázia kibontakoztatására is, a mozgástér ugyan szűk, de mindig akadnak olyan lyukak, hézagok a történelemben, ahol nincs írott forrás, nincs pontos dokumentáció, s ahol az író önmagát, képzeletét teheti bele a regénybe.

A Kő kövön olyan történelmi regény, melyben nem a háborúskodásé, nem a politikai csatározásé, nem a férfiaké a fő szerep, hanem női oldalról, a lányok, az asszonyok szemszögéből láttatja egy-egy korszak eseményeit az író, kiemelve az adott kor művelődéstörténeti jelentőségét. Fruzsina királynő, Alma, Éva és Margit mind-mind olyan hús-vér nőket megszemélyesítő történelmi alakok, akik a mai hölgyek álmait, vágyait, szerelmeit, érzelmeit mutatják be ebben a könyvben.

Schmöltz Margit mesekönyv- és novellaíróként már ismert lehet az olvasók számára. Saját elmondása szerint bizonytalanul, bátortalanul fogott bele első regényébe, de már írja a többit. Készül a Kő kövön következő része, és Esztergomnak is ajándékoz egy történelmi regényt, melyben Anonymusról mesél majd nekünk.

(Forrás: Kuglerné Szuroviák Szilvia)
(Fotó: Nyári Andrea)

Advertisements