Mit jelent anyának lenni? – Dió blog ötödik rész

Anyának lenni, mindamellett, hogy mindennél jobban szeretjük, óvjuk, féltjük a kicsikénket, tanítjuk, neveljük, szabályrendszert dolgozunk ki, számomra azt is jelenti, mint megtanulni alvás nélkül élni, 3 perc alatt megenni egy 3 fogásos ebédet, elfogadni, hogy soha többet nem tudunk egyedül elmenni mosdóba, fürdeni, vagy csak úgy 1 percig magunknak lenni.

Anyának lenni, mindamellett, hogy mindennél jobban szeretjük, óvjuk, féltjük a kicsikénket, tanítjuk, neveljük, szabályrendszert dolgozunk ki, amit aztán szinte maximálisan felülírunk, megpróbáljuk felkészíteni az életre úgy, hogy azért a rózsaszín köd ne tűnjön el, számomra azt is jelenti, mint megtanulni alvás nélkül élni, 3 perc alatt megenni egy 3 fogásos ebédet, elfogadni, hogy soha többet nem tudunk egyedül elmenni mosdóba, fürdeni, vagy csak úgy 1 percig magunknak lenni.

Megtanuljuk elengedni a saját prekoncepcióinkat és elfogadjuk, hogy a gyerekünknek sokszor totál más terve van, és az egyáltalán nem biztos, hogy rossz, sőt! Megtanulunk lazának lenni. Rájövünk, hogy egy idő után a korábban felállított szigorú szabályok gyengülhetnek, de ettől még nem dől össze a világ. A “miért” szó napjában 1000-szer is elhangzik, de nekünk mindig van egy újabb válaszunk a leglehetetlenebb kérdésekre is.

Amikor elfogadjuk, hogy nem tudunk végignézni egy filmet, de sokszor egy sorozatot se. Megtanuljuk, hogy nincs időnk olvasni, megfésülködni, hogy a hobbink, mint olyan megszűnt létezni, hogy a legszebb és legidegesítőbb szó a világon az “Anya”. Rájövünk, hogy olyan dolgokkal is meg tudunk birkózni, amitől korábban rettegtünk, de amikor kell, mert szükség van ránk, akkor helyt tudunk állni.

Megtanulunk állandó lelkiismeret furdalásban élni, és folyton keresni az önigazolást magunkban és másokban, hogy “vajon jól csinálom, biztos nem szúrom el”? Megtanuljuk elengedni abszolút hozzá nem értő személyek kritikáit, és megtanulunk olyan kérdésekre válaszolni, hogy „A kislányod, kisfiad még nem tud mászni, járni, írni, olvasni?”, „Nem, de helyette már tud 3 szólamban énekelni és hátrafelé zsákolni!”. Elfogadjuk, hogy valakinek a lánya vagy a fia mindig sokkal több mindent tud már, mint amennyit az ő korában kellene. Megtanulunk mosolyogni és megtartani magunknak a szívünkből jövő válaszokat.

Megtanulunk egyszerre több dolgot csinálni. Az a mondat, hogy „életemet adnám még egy karért” tényleg igaz, de beérjük azzal a kettővel, ami adatott, vagy sok esetben csak az egyikkel, mert a másikban vagy egy gyerek, vagy egy játék, vagy egy bili, vagy egy takaró, vagy egy innivaló, vagy egy festékkészlet, vagy tulajdonképpen bármi is lehet.

Megtanuljuk összekaparni minden erőnket, hogy ne csak édesanyák, hanem feleségek, társak is legyünk, még ha a végkimerülés határán is állunk. Megtanuljuk elfogadni, hogy nem vagyunk mindig a toppon, hibázunk néha, de ettől még emberek, édesanyák vagyunk.

Megtanulunk gyengéden simogatni, feltétel nélkül szeretni, a türelmünk határát a végtelenségig feszíteni. Hogy mit jelent az, hogy „de csak még egy mesét, anya”, hogy milyen az, amikor beteg a kicsi csemeténk és tehetetlenül állunk vele szemben, és az anyai gondoskodáson kívül semmi mást nem adhatunk.

Megtanuljuk, hogy a legcsodásabb és egyben legfárasztóbb dolog az életben édesanyának lenni.

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin

Szólj hozzá!

info@hidlap.hu

©  hidlap.hu — Minden jog fenntartva!