Ladies Night – Bulizás kétgyermekes édesanyaként? (Dió blog 16. rész)

Az egyik legjobb barátunkéknak megszületett a gyönyörű kislányuk, és a fiúk elkezdték szervezni a tejfakasztó bulit. Bennem pedig megszólalt az igazságosztás démoni hangja: na, ne már, hogy megint csak a fiúk menjenek valahova!

Az egyik legjobb barátunkéknak megszületett a gyönyörű kislányuk, és a fiúk elkezdték szervezni a tejfakasztó bulit. Bennem pedig megszólalt az igazságosztás démoni hangja: na, ne már, hogy megint csak a fiúk menjenek valahova! Pontosabban: na, ne már, hogy megint csak J – a férjem – menjen valahová szórakozni, én meg itthon maradok, mint már jó pár éve mindig!

Szóval azon felbuzdulva, hogy már nem szopizik Kornél, és nem is olyan pici, hogy csak én tudjam megvigasztalni, gyorsan írtam is a legjobb barátnőmnek, hogy volna-e kedve velem kirúgni a hámból. Olyan kis cuki volt, hogy persze rögtön igent mondott és nyugtáztuk, hogy egy jó kis csajos estének nézünk elébe.

Igen ám, de mintha egy hullámvasútra ültem volna fel: a kezdeti öröm, lelkesedés és várakozás után mélypontra zuhantam, és rendesen pánikoltam. Nem voltam már csajos buliban 4 (!!!) éve és igazából fogalmam sem volt, hogy akarom-e. Nem emlékeztem, hogy egyáltalán, hogy is történik egy ilyen buli, mit is kell csinálni, mit kell felvenni, hogyan kell lepattintani a nyomulós, izzadt palikat, akik mindig betámadják a csajos bulik résztvevőit. És egyáltalán megfelelően szórakoztató társaság leszek-e a barátnőmnek, hiszen ő egy igazi nagyvárosi lány, akivel rengeteg minden történik, én meg csak anya vagyok több, mint 3 éve, és nem történik velem semmi izgi…

Szóval bepánikoltam, amit természetesen azonnal meg is osztottam a barátnőmmel, aki megnyugtatott, hogy ez csak egy laza szombat este lesz, nem egy vizsga, nyugodjak meg és ne feszüljek rá. Oké, persze. De csak nem hagyott nyugodni a dolog és rendesen izzadt a tenyerem, ha csak rágondoltam, hogy szombaton, csak mi leszünk csajok, mienk az éjszaka.

Amíg fiatalok vagyunk – és egyedülállóak-, az esetek nagy részében azért megyünk el csajos buliba, hogy párzó táncot lejtsünk egy szexi fiúval, akibe azonnal szerelmesek leszünk, és bízván abban, hogy valahonnan megszerezte a srác a telefonszámunkat, remegő kezekkel várjuk, hogy hátha megcsörren a telefon. Ami az esetek nagy részében nem történik meg. De minden egyes csaj buli egy remény arra, hogy legalább istennőnek érezhessük magunkat.

Aztán, amikor az ember már házas, akkor a csaj bulik átértékelődnek, mert egyáltalán nem a párzós tánc lesz a lényeg, hanem az, hogy esetleg egy ártatlan flört során, némileg ittas állapotban enyhén vonaglós, ámde baromi szexi mozdulatokat felvéve még érezzük, hogy na, nem csak feleségek vagyunk, de elég jó nők is.

Viszont, amikor már az ember családanya, na, azzal nem tudtam mit kezdeni. Egyszer, amikor még csak friss házas voltam elmentünk ugyanezzel a barátnőmmel csaj buliba és tisztán emlékszem, hogy volt ott egy akkor számomra idősnek tűnő nő, aki totál részegen vonaglott a tánctéren, miközben azt kiabálta, hogy „nekem két gyerekem van, juhuu”, és mindenki csak röhögött rajta. Na, pont így éreztem magam, pontosabban ettől féltem, hogy én is így fogok kinézni, és ráadásul ugyanezt fogom kiabálni, az összes húszéves pedig jól kiröhög majd. Jesszus…

Szóval azt éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok odavaló, öreg vagyok, gyerekeim is vannak, mit is akarhatnék egy szórakozóhelyen?!

Totál kivoltam és vészesen közeledett a szombat este. Előző este hajmosás, cuccok bepakolása az ott alváshoz, másnapra csinos ruha, mert programozni vittük a gyerekeket. Az egész szombati napot a családommal töltöttem, majd együtt elmentünk a barátnőmékhez, majd J és a gyerekek olyan 8 körül leléceltek – Polli krokodilkönnyekkel a szemében könyörgött, hogy menjek haza én is, mert Ő csak velem alszik el…

Így indult a csajbuli, ami igazából szuperül sikerült. Tulajdonképp nem is a buli volt a lényeg, hanem az, hogy úgy tudtam beszélgetni a barátnőmmel és a férjével – aki szerencsére szintén az egyik legjobb barátunk, hogy nem szólt senki közbe, csak rám figyeltek, érdekes volt nekik a téma, amiket felhoztam, és végre úgy éreztem, ember vagyok, felnőtt ember, nem csak egy kétgyerekes édesanya. A barátnőm előtt pedig le a kalappal, mert egy olyan túrát szervezett meg nekem, ami szuper igényesre sikerült. Volt benne borozás, dumálás, és persze táncolás, na és rengeteg nevetés- annyi, hogy másnap izomláza volt az arcomnak – szóval abszolút passzolt hozzám, és tényleg nagyon jól éreztem magam. Sikerült is reggel 6-ra hazaérnünk…

Fotó: Pretty Lady

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin

Szólj hozzá!

info@hidlap.hu

©  hidlap.hu — Minden jog fenntartva!