A minap az esztergomi születésű magyar vívó, olimpiai és világbajnok sportoló, Pézsa Tibor volt az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár Köztünk élnek sorozatának vendége. Minden idők legsikeresebb magyar vívójával – aki a városi sportcsarnok névadója – Sinkó Gyula moderátor beszélgetett.
A mesteredző, nyugállományú ezredes, ezért úgy így is nevezik, hogy Pézsa Tibor a kardvívás tábornoka. Esztergomban kezdett vívni, majd 1957-től a Budapest Honvéd versenyzője volt. 1964-ben, a Tokioi olimpián egyéniben aranyérmes lett, hat évvel később pedig egyéniben szerzett világbajnoki címet.
1973-ban visszavonult a versenysporttól, és azóta foglalkozik az edzősködéssel. 1972 és 1985 között a Budapesti Honvéd Sport Egyesület vívószakosztályának vezetője volt. 1978 és 1982 között a kard válogatott szakágvezetője volt. 1983-ban vívó mesteredzői oklevelet szerzett. 1985-től 1989-ig Németországban dolgozott, de tevékenykedett Szaúd-Arábiában is. 1989-ben lett a Budapest Honvéd szaktanácsadója. 2005 óta a Budapest Sport Egyesület, majd utóda, az Magyar Testgyakorlók Köre keretein belül vezeti a Pézsa Tibor Vívóakadémiát, amely az utánpótlással foglalkozik. 2014. október 1-jétől irányítja a női kardválogatott munkáját.
Pézsa Tibor nagy tisztelettel emlékezett meg egykori edzőjéről, Szűts Jánosról, továbbá egy kedves történetet is felidézett. A tokiói győzelme után újra edzeni kezdett mesterével, aki nem gratulált neki, hanem azt mondta: „Semmi baj nincs Tibor, hogy már most olimpiai bajnok lettél, most már ráérsz megtanulni vívni”.
A rendezvényen számos kortárs neve elhangzott, ízelítőt kaptunk az akkori kor szellemiségéből és a sporthoz, az emberekhez való viszonyról is. Sokan voltak kíváncsiak a mesterre és a sportág feltörekvő csillagai is helyet foglaltak a sorok között. A 83 éves Pézsa Tibor a mai napig űzi a sportot, lejár edzeni és segíti a versenyzőket. Egyébként a kardvívás, mint sport a középkori könnyűlovasok harcaiból alakult ki, és olyan sport, ami a fizikai felkészülésen túl, észbeli felkészültséget is kíván.
(Forrás: Hámosné Szőke Anna)
(Fotó: Nyári Andrea)
