Fábián, Sebestyén

Hídlap

Sétálva emlékeztek a málenkij robot áldozataira a Dunakanyarban

Január 5-én, kedden hajnalban egy húszfős társaság azzal a céllal indult útnak Zebegényről Nagymarosra, hogy megemlékezzenek azokról, akiket a térségből „málenkij robotra” hurcoltak. Az idei emléksétáról Széphalmi János szervezővel beszélgettünk.

Hirdetések

A Dunakanyarban minden januárban Kismaros, Nagymaros és Zebegény közösen emlékezik meg a szovjet kényszermunkatáborokba elhurcolt lakosokról. Az ünnepi szentmisét rendre koszorúzás követi, majd nagyszabású rendezvényt szoktak tartani, amelyet előadás, kötetlen beszélgetés színesít.

Aztán ott van még a Málenkij Robot Emléktúra, melyet Kosztra Gábor történelemtanár hívott életre, melynek lényege, hogy a résztvevők végig járják azt az útvonalat, melyen a szovjet hadsereg katonái egykor végighajtották az elhurcoltakat.

Emellett van még egy szép kezdeményezés, melyről szintén érdemes néhány szót szólni.

Hajnalban, a kijárási tilalom letelte után indult az idei séta (Fotó: Polgár Balázs)

-1945. január 5-én Zebegényben összehívták az embereket, majd a svábokat útnak indították Nagymaros felé, ahol összetalálkoztak a helyiekkel. Onnan Kismaros felé vették az irányt, végül egészen Kál-Kápolna vasútállomásáig gyalogoltak, ahol vonattal a Szovjetunióba vitték őket. Mi minden évben az évforduló reggelén Zebegényből elsétálunk Nagymarosra, így emlékezve az elhurcoltakra – mondta Széphalmi János, az emlékséta szervezője.

Idén január 5-én negyed órával 5 óra után találkoztak a faluban, ugyanis a kijárási korlátozás miatt kicsit később indulhattak csak útnak.

– Ezúttal húsz felnőtt és négy kutya teljesítette a nyolc kilométeres távot. 1945-ben az országúton terelték végig a lakosokat. Igyekeztünk ugyanazt az útvonalat bejárni, igaz mi a kerékpárúton sétáltunk – tette hozzá a szervező.

Gyertyagyújtás az emléktáblánál (Fotó: Polgár Balázs)

Széphalmi János elmondta, hogy Budapesten még él egy Zebegényből elhurcolt túlélő akit Zoltai Jenőnek hívnak kilencvenöt év feletti férfi, aki hazatért a málenkij robotról és Budapesten dolgozott tanárként.

– Bár az én családomból senkit nem vittek el, mégis megérintettek a történtek. A résztvevők között voltak néhányan, akiknek a szüleit, rokonait elhurcolták. Emellett pedig vannak olyanok is, akik kimondottan a séta miatt jöttek velünk és mondták, hogy többször lehetne hasonló programot szervezni az évben – mondta.

Az emlékséta hangulatára jellemző, hogy a résztvevők kettes sorokban haladnak egymás mögött és a táv teljesítése közben kötetlenül beszélgetnek egymással. Az elmúlt években előfordult, hogy kimondottan hideg volt, idén viszont kegyes volt hozzájuk az időjárás.

– Zebegényben előző nap, tehát január 4-én este az önkormányzat, az iskola és a német nemzetiségi önkormányzat is koszorúzott, illetve a templom előtti kopjafánál is volt egy kis létszámú megemlékezés. Az elhurcoltak emlékére 1989-ben állított kopjafa az első emlékmű az országban! A vírus miatt viszont a nagyobb összejövetelek elmaradtak – jegyezte meg Széphalmi János.

Gyertyagyújtás és főhajtás az elhurcoltak emléktáblájánál (Fotó: Polgár Balázs)

A szervező úgy véli, hogy a fiatalokat is jó lenne bevonni az emlékezésbe, csakhogy azt tapasztalják, hogy generációról generációra egyre inkább elfelejtődik, hogy mi történt a második világháború utolsó évében. Bármi történjék, ők nem engedik, hogy a múlt homályába vesszen az elhurcoltak emléke.

(Fotók: Polgár Balázs)

Hirdetések