A pünkösdhétfői köszöntésen jelen volt Szautner Károly családja, rajtuk kívül Mihelik Magdolna nyergesújfalui polgármester, Horváthné Károly Anikó, a Szent Mihály Idősgondozási Központ intézményvezetője, a dolgozók és a lakók is.
Az ajándékok és a torta mellett Orbán Viktor miniszterelnök úrtól kapott díszes emléklappal is felköszöntötték az ünnepeltet, utóbbit dr. Völner Pál nyújtotta át neki. Természetesen a pezsgőzés sem hiányozhatott, a jelenlévők közösen koccintottak Karcsi bácsi egészségére.
Mihelik Magdolna a köszöntés után elmondta, hogy jelenleg Szautner Károly a legidősebb lakója a településnek, évekkel ezelőtt pedig Szádóczki Kálmánt és Nemes Istvánnét is felköszönthették a századék születésnapjukon. Elmondta, hogy az idősek rendkívül fontosak számukra, éppen ezért 75 évtől kezdve ötévente mindig felköszöntik őket, a járványhelyzet alatt pedig csomagokkal segítették a 65 éven felülieket. Említette, hogy az önkormányzat is hozzájárul az idősgondozási központ működéséhez, ahol jó körülményeket teremtenek a lakóknak és jól gondozzák őket.
Horváthné Károly Anikó kijelentette: huszonkét éve, vagyis a központ működésének kezdete óta vártak arra, hogy valakit felköszönthessenek a századik születésnapja alkalmából. Említést tett a járványhelyzetről is, ugyanis a legjobb szándékuk ellenére sem tudták az épület falain kívül tartani a vírust, több lakó és dolgozó is megbetegedett. Beszélt az aktuális látogatási szabályokról is és megemlítette, hogy a múlt hónapban egy 95 éves nénit köszöntöttek, de az intézményben él egy 96, illetve egy 98 éves személy is.
Dr. Völner Pál, a térség országgyűlési képviselője szerint mindig kedves eseménynek számít, ha egy születésnapját ünneplő idős embert köszönthetnek fel és felidézte, hogy tavaly Dorogon, Táton és Szomoron is jelen volt hasonló köszöntésekkor. Megjegyezte azt is, hogy az idősek gyakran ugyanazt mondják, vagyis hogy a hosszú élet titka a nyugodtság, az emberséges bánásmód, éppen emiatt sokat tanulhatunk tőlük.
Szautner Károly röviden felidézte életét: elmondta, hogy hat éves korában tanult meg magyarul, addig csak svábul beszélt. Fiatalként kimondottan szeretett sportolni, többször átúszta keresztbe a Dunát. Élete legnehezebb időszaka az volt, amikor a második világégés alkalmával a keleti fronton szolgált. Meg is jegyezte, hogy „a háború borzalmas dolog, ha lehet ki kell kerülni.”
Mesélt arról is, hogy kőművesként dolgozott, 10-20 fős brigádjával lakóépületeket építettek. Régen saját bort is készített, öt saját szőlője is volt a környéken. Jól érzi magát az idős otthonban és azt vallja: az embernek rámenősnek kell lennie, különben nem tud érvényesülni az életben.
