Völner Pál: Bakócz Tamás az egyházi és a világi hatalom embere is volt egyben

Bakócz Tamás esztergomi érsek halálának 500. évfordulója alkalmából emléknapot tartottak június 5-én, szombaton a Szent Adalbert Központban. Dr. Völner Pál köszöntőjében hangsúlyozta: Bakócz Tamás abban a világban halt meg, melyben megszületett, ezáltal már nem élte meg a középkori Magyarország bukását.

A hétvégi jeles napon Erdő Péter bíboros celebrált szentmisét, majd a Szent Adalbert Központban beszédet mondott, melyben kiemelte, hogy fél évezreddel ezelőtt bizony nagy volt a bizonytalanság, Bakócz Tamás pedig tudta, hogy a királyság egyedül nem bír a fenyegető veszéllyel. Bár országunk vezetői a jó diplomáciai érzéküket és latba vetették, végül török uralom alá kerültünk. A főpásztor szerint csodák sorozata, hogy a hódoltság korszaka után Esztergom újra a magyar katolicizmus központja lett és úgy véli, rajtunk múlik, hogy a város vonzó és kulturált hely legyen.

Hernádi Ádám polgármester méltatta a színházi adaptáció alapján készült, Nagyrahivatott című filmet, ami egy értékmentő közös munka eredménye és meglátása szerint új színt adhat a város kulturális életének is.

A köszöntők után dr. Horváth Richárd történész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, illetve prof. dr. Török Csaba, az Esztergom-Vári Főszékesegyházi Plébánia kormányzója is előadást tartott Bakócz Tamás pályáját, életét befolyásoló személyekről és történelmi körülményekről.

A kávészünetet követően dr. Völner Pál, a térség országgyűlési képviselője is üdvözölte a jelenlévőket, majd kiemelte, hogy ha Bakócz Tamásra emlékezünk, akkor mindig meg kell küzdenünk azzal a jelenséggel, amit „retrospektív hibának” nevezünk, vagyis hogy a mai tudásunk alapján akarunk megítélni egy másik korban élt embert.

– Hogy ez miért jelent problémát? Nagyon egyszerű az ő esetében. Ha az ő személyiségét vizsgáljuk, akkor mindig van egy összebeszélés, hogy mi volt a valóság és mit vázoltak fel a vágyak, az elképzelések és a remények. Ennek a tükrében született meg az utókornak a legtöbb értékelése – tette hozzá.

Az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára közölte, Bakócz Tamás a hit, a szellem, az egyházi és a világi hatalom embere is volt egyszerre, hiszen akkoriban a püspökök, az egyházi vezetők főurak is voltak egyben. Kitért arra is, hogy amikor meghalt, azon a napon még állt Nándorfehérvár, de Szulejmán már elindult seregével a bevételére, és még 1521-ben elesett az ország kulcsa.

– Hol van az ő személyes felelőssége abban, hogy a magyar történelem nem tudott sikeresebben lenni abban a korszakban? Azt hiszem, hogy meghaladja akár egy film, akár egy könyv, akár a mi elképzeléseinknek a kereteit, hiszen királyok, császárok sem boldogultak ezzel a feladattal. Ne legyünk igazságtalanok vele, ne varrjuk ezt egy főpap nyakába! – zárta gondolatát dr. Völner Pál.

Utolsóként Szakonyi Károly, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar író szólalt fel, aki méltatta Tóth-Máthé Miklóst, A nagyrahivatott című mű szerzőjét, egyben bemutatta az ő életútját.

Ezután a jelenlévők megtekintették a filmet, ami az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával valósulhatott meg. Az alkotást nyolc éve állította színpadra az Esztergomi Várszínház. A mostani emléknapon első alkalommal vetítették le a történelmi dráma alapján készült tévéjátékot, amelyet többek között a Bakócz-kápolnában, a Bazilikában és a Várhegyen forgattak. A tévéjátékban Bakócz Tamást Horányi László, Dózsa Györgyöt Ott József személyesíti meg.

(Forrás: Hídlap/Magyar Kurír/MTI)

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin

Szólj hozzá!

info@hidlap.hu

©  hidlap.hu — Minden jog fenntartva!