Nagy János szobrászművészre emlékeztek Esztergomban

November 10-én, szerdán délután a 30 éves Esztergomi Művészek Céhe Alkotóközössége kiállításának megnyitója előtt emlékeztek meg Nagy János felvidéki születésű szobrászművészről, az általa készített „IV. Béla király és családja” című domborműnél.

A helyszínen Bakai Márton hegedűművész zeneszóval köszöntötte a megjelenteket, majd Szabó Judit textilrestaurátor művész üdvözölte azokat, akik fontosnak tartották, hogy fejet hajtsanak az idén tavasszal elhunyt művész emléke előtt. Az összejövetelen részt vett Romanek Etelka, a megyei közgyűlés alelnöke is.

A 2000-ben felavatott domborműnél Bánhidy László korábbi alpolgármester, az Esztergomi Művészek Céhe elnöke mondott beszédet. Felidézte, hogy Nagy János életének nagy részét a Duna két oldalán töltötte: Komáromban volt gyermek, majd Pozsonyban tanult, később tanított Nyitrán és műterme volt Helembán, Selmecbánya közelében, Hetényben és végül Tatán is.

„Kedves, tehetséges ember volt, de volt egy súlyos hibája: nagyon erősen magyar ember volt. Ez sokaknak nem tetszett, de nem csak odaát, itt Magyarországon sem. Magyar ember volt és európai” – mondta, majd hozzátette: úgy véli, Nagy János igazi európai ember volt, aki művészete révén sokkal színesebbé tette az európai kultúrát.

Bánhidy László arról is beszélt, hogy Nagy Jánost foglalkoztatta, hogy létezik-e magyar művészet és mélyre hatolt az elemzésekben, kereste, vizsgálta a magyarság gyökereit és azt, hogy mitől olyan más, különleges a nemzetünk.

Munkásságát a sokszínűség jelzi: követ faragott, bronz- és fa szobrokat készített, de olykor rézlemezből hegesztett alkotást, vagy ólomból formált plakettet. Minden technikában megtalálta, hogy mive

Témái: lovasszobroktól az emlékművek, a plakettek, a domborművek, sok témában volt otthon. Meglepőbb, hogy milyen technikákat használt. Faragott követ, vannak bronzo és faszobrok, rézlemezből hegesztett, ólomból plaketteket csinált. Persze voltak olyan céljai is, melyeket nem sikerült elérnie. Példaként elhangzott, a hortobágyi madárpusztulás emlékművének a sorsa, illetve a párkányi Sobieski-szobornak az esete is.

Az EMC elnöke megjegyezte: Esztergom sokat köszönhet Nagy Jánosnak, hiszen ő volt az, aki fotók alapján újragondolta az Erzsébet parkban álló, második világháborúban megsérült Sobieski emlékművet. A művész ugyanis egy olyan, erőt sugárzó lengyel sast formált meg, ami jól illik a lengyel nemzethez. Sőt II. János Pál pápa 1991-ben esztergomi látogatásakor a város ajándékát is ő készítette.

Bánhidy László végül azt kérte: maradjon meg a város polgárainak emlékezetében a kedves, szerény, kiváló magyar szobrászművész. A beszéd után Bánhidy László, Néveri Erzsébet és Gúgyela Tamás szobrászművész, Nagy János tanítványa koszorút helyezett el és mécsest gyújtott a domborműnél.

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin

Szólj hozzá!

info@hidlap.hu

©  hidlap.hu — Minden jog fenntartva!