Vertel József grafikusművészre emlékeztek Dömösön

Január 2-án, vasárnap, születésének 100. évfordulóján emlékeztek meg a Dömösi Duna utca egyik leghíresebb lakójáról, Vertel Józsefről. A köztiszteletben álló grafikusművész, bélyegtervező bár 1993-ban elhunyt, lokálpatriótaként és sikeres szakemberként elért sikereit máig nem feledik.

A reggeli misét követően az érdeklődők, családtagok, barátok, lelkes falubeliek éppen annál a háznál gyűltek össze, amelynek homlokzatán egy emléktábla díszeleg. Az olvasható rajta, hogy éppen ott élt és dolgozott Vertel József híres grafikusművész, kinek sikerekkel teli életútját Pálmai József nyugalmazott pedagógus olvasta fel.

Elhangzott, hogy Nagymarosra járt polgári iskolába, ahonnan a budapesti székesfővárosi iparrajz iskolába került, ahol négy éven át a díszítőfestő osztály tanulója volt.

„Tanulmányait a képzőművészeti főiskolán folytatta, ahol a háborús évek, a folyamőrségnél töltött katonai szolgálat, és a hadifogság nehéz, megpróbáltatásokkal terhes közjátéka után kitűnő mesterek keze alatt készült fel a festői hivatására. Aba-Novák Vilmos és Konecsni György volt a mestere” – ismertette.

Az 1949-es esztendő fontos mérföldkőnek számított az életében, hiszen egy pályázat keretében a Magyar Posta megrendelésére bélyeget tervezett az újjáépített Lánchíd felavatására. 1950-től két évtizeden át dolgozott a Pénzjegynyomda tervezőjeként, 1971-től 1993-as haláláig pedig önálló tervezőként munkálkodott. Bélyegeivel egyébként háromszor nyert díjat ENSZ pályázatokon.

Pálmai József kiemelte Dömösért végzett tevékenységét is: jelentős szerepet játszott abban, hogy a prépostsági romokat feltárták és rekonstruálták és többek között az is neki köszönhető, hogy a Budapest-Vác-Szob vasútvonal „Dömösi átkelés” nevű megállóhelyénél fel lehet szállni a vonatokra. Ezen kívül helytörténeti kiállítások, gyűjtemények, programok is kötődnek a nevéhez, sőt ő kezdte el megtervezni a dömösi címert, melyet lánya, Vertel Beatrix grafikusművész fejezett be.

 „1993 augusztusában Józsi bácsinak egy régi vágya teljesült, sikerült megszervezni a Marosvásárhelyi Színház előadásában Székely János: III. Béla című darabjának bemutatóját, de ő ezt már nem élhette meg, már csak ajándékul hagyhatta nekünk, dömösieknek. Emlékszem az előadásra: egy dömösi egyszerű gazdálkodó mikor meghallotta Dömös nevét azt mondta, „na ez Dömös!” – hangzott el a megemlékezésen.

A megemlékezés végén beszédet mondott Nagytiszteletű Sági Endre református lelkész, majd Csepregi Róbert plébános megáldotta az emléktáblát és a jelenlévőket.

(Fotó: beküldött képek)

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin

Szólj hozzá!

info@hidlap.hu

©  hidlap.hu — Minden jog fenntartva!