Felavatták a Kovácspataki Capriccio nevű szobrot, mely emléket állít a dicső múltnak

Április 29-én, pénteken délelőtt felavatta a Kovácspatak Emlékére alapítvány a Garamkövesdről Helembára vezető út mentén, a vendégháznál (Chata Rybka Kováčov) elhelyezett Kovácspataki Capriccio nevű alkotást. A szobor az egykor virágzó településnek és a helyi embereknek állít emléket.

Az ünnepségen Száraz Saskői Linda, az alapítvány elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Az avatón részt vett többek között Izrael Gergely helembai, Ján Elzer garamkövesdi polgármester, illetve Kontsek Ildikó művészettörténész, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója is.

Száraz Saskői Linda elmondta, hogy a civil szervezet egy gyermekcipőben járó kezdeményezés, amely mögött egy egészen kicsi, de lelkes emberekből álló csapat áll. Azért hozták létre, hogy hivatalosan is formát tudjanak adni elképzeléseiknek, illetve terveiknek.

„Kovácspatak históriája érdekes és rendhagyó, az olyan történetek közé tartozik, amiről az ember minél többet megtud, annál többre kíváncsi” – mondta, majd hozzátette: úgy gondolták, hogy azok, akik a település fénykorában itt éltek, megérdemlik, hogy egy-egy alkalommal megemlékezzenek róluk. Így született meg az alkotás.

Az alapítvány elnöke ismertette, hogy a 19. század második felében Kovácspatak gyógy- és üdülőközpont volt, a szanatóriumában gyógy- és sósfürdők működtek, mellettük vendéglők, panziók és szálloda is üzemelt.

„Ahogy Klein Ferenc, az üdülőközpont egykori igazgatója mondta: Kovácspatak egy olyan kivételes üdülőhely, amely a külföldi létesítményekkel való összehasonlítást fényesen kiállja és vár minden olyan vendéget, aki magyar helyen, külföldi kényelemmel óhajt nyaralni” – hangsúlyozta.

Elhangzott, hogy a falu már akkor rendelkezett saját vasútállomással – ahol a pesti gyors is megállt – sőt kikötője is volt. A kort meghaladó színvonalról tanúskodott a szállodában elérhető teljes panziós ellátás, a megvásárolható bérletek, illetve szórakozási lehetőségek tárháza is. Volt tenisz- és tekepálya, olvasószalon is, a parti sétányon a szezonban esténként élőzene szólt.

A kovácspataki majálisok, lampionos táncmulatságok, bálok, vízi ünnepségek, tűzijátékkal záruló velencei estek híre messzire eljutott a világban. A környéket úri villák tarkították, nyaranta pedig szórakozni vágyi igényes vendégek jöttek erre a helyre.

„Szól a zene, cseng az élet, egészen az első világháborúig. Ezután a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták a vidéket és a térség hanyatlásnak indult. A villákat egyre kevesebben lakták, az üres villákat pedig szétverték és szétrabolták. 1926-ban a szálloda is leégett. A második világháború után „új szelek” fújtak, ekkor kezdődött Kovácspatak teljes likvidálása. 1954-ben beindultak a munkálatok és az üdülőközpont átalakult egy máig is működő szociális otthonná. A szocialista kormány a hatvanas években néhány kilométerre odébb új üdülőközpontot épített Kovácov néven fürdővel, étteremmel, szállodával, pionírtáborral, mondván hogy a friss levegőt és a dunai szellőt mindenki számára elérhetővé teszik, nemcsak a henyélő gazdagok élvezhetik” – tette hozzá.

Ennek hatására Kovácspatak gyakorlatilag megszűnt létezni, elvesztette identitását, már csak néhány nehezen fellelhető nyom utal az egykori dicső múltra, melyet a korabeli fotókból összeállított kis kiállítás mutatott be.

Száraz Saskői Linda szerint mindenki különböző kedves emléket őriz Kovácspatakkal kapcsolatban, nekik viszont az olyan mozzanatok maradtak meg, mint a zene, a könnyedség, a szeszély, az irónia, melyeket összefogva született meg a Kovácspataki Capriccio. Az alkotás emléket állít az egykor ott élő, alkotó és dolgozó embereknek, akik a településsel együtt lassan eltűntek.

Az alapítvány elnöke ezután bemutatta Mézes Attilát, a szobor alkotóját, aki a Budapesti Képzőművészeti Egyetemen végzi tanulmányait kőszobrász – restaurátor szakon tanul. Jelenleg dolgozik az „Additív gyártási eljárások alkalmazása restaurátori kiegészítéseken” című szakdolgozatán, amely a 3D nyomtatási eljárások rohamos terjeszkedéséről, illetve annak előnyeiről és a restaurálásra gyakorolt pozitív hatásairól szól. Diplomamunkája pedig egy durvamészkő szobor, márványtábla berakással, fém aplikációkkal, aranyozott fejezettel. A teljes kompozíció magassága 470 centiméter.

Az ismertető után Száraz Saskői Linda és Mézes Attila leleplezte az alkotást, amelynél a jelenlévők mécseseket és virágokat helyeztek el. Az ünnepség végén megvendégelték a jelenlévőket.

A szoborról: A Kovácspataki Capriccio megtestesítője egy női alak, Flóra, aki szépségével jelképezi az itteni tájat, légiességével az elillanó emléket. A kompozíció táncolás közben ábrázolja a hölgyet, ahogy bal lábán spiccben támaszkodik, jelképezve ezzel Kovácspatak dicső múltját, a zenét, táncot, és a szeszélyt. A műalkotás stílusa eklektikus, amely vonásaiban magába foglalja az ókori görög szobrászattól a klasszicizmuson át a szecessziós stílusjegyeket is. Flóra haját ötszirmú virágsor díszíti, amely az itteni táj szépségét idézi. Légiessége az elillanó emlék, maga a capricció.

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin

Szólj hozzá!

info@hidlap.hu

©  hidlap.hu — Minden jog fenntartva!