„Hogyan él emlékeimben Burián László esperes úr?” – jeligével tett közzé a napokban a Facebookon egy felhívást Könözsi Éva, aki a posztjában azt is írta, hogy az írott formájú történeteket maximum A5-ös oldalnyi terjedelemben lehet leadni és szintén az említett hölgy gyűjti a tárgyi emlékeket, fotókat.
A dokumentumokat a Kertalja utca 104-es házszáma alatt várja, vagy elektronikusan a keva1960@gmail.com címen fogadja őket. A kiállítással kapcsolatban bővebb információ Szabó Zsolttól (Fölmeg utca) kérhető.
Burián László 1922. augusztus 19-én született Szencen. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd a komáromi bencés gimnáziumban folytatta. Az esztergomi kisszemináriumban érettségizett, ahol a középiskola utolsó két évét végezte. Az esztergomi nagyszemináriumban készült a papi hivatásra, de 1945-ben Mindszenty József hercegprímás kérésére visszatért Csehszlovákiába és 1946-ban a pozsonyi Szent Márton székesegyházban szentelték pappá.
Előbb Nyitrakoroson szolgált, majd 1947-ben úgy határozott, hogy követi a csehországi kényszermunkára hurcolt magyar híveket, ahol egy éven át gondozta a híveket és misézett. A cseh hatóságok azonban hamarosan kiutasították. A kommunista fordulat után 1951-ben koholt vádak alapján 2 éves szabadságvesztésre ítélték, amelyet a lipótvári és az illavai börtönben töltött le.
Szabadulását követően évekig nem végezhette lelkipásztori szolgálatát és fizikai munkásként dolgozott Lónyabányán, majd a pozsonyi Gumon gyárban. Életének utolsó évtizedeiben Ebeden, Párkányban, Nánán és Kőhídgyarmaton is misézett. 2014. április 12-én, 91 éves korában hunyt el Párkányban.
Burián László 2000-ben Pro probitate, 2005-ben Esterházy Emlékérem, 2006-ban Magyar Köztársasági Aranyérdemkereszt kitüntetésben részesült. Amellett, hogy Karva község díszpolgárának választották, 2011-ben Václav Benda-díjat, 2014-ben Szent István-díjat kapott.
(Forrás: Könözsi Éva/Wikipédia)
(Kép: szenc.sk)
