Menni vagy maradni? – Dió blog 19. rész

Azt mondják, a pénz nem boldogít. Én inkább másképp fogalmaznék: a pénz megléte sok mindentől távol tart. Bizonyos fajta aggódástól, feszültségtől, türelmetlenségtől és logisztikától. Maga a pénz tényleg nem boldogít, viszont, aki otthon van a gyerekével 2 éves kora után is, tudja, hogy az a kis pénzecske, amit havonta kap, semmire nem elég.

“De anya, segíteni szeretettem volna!” – Dió blog 18. rész

Mindig meglepődöm azon, hogy mennyire sokat kell még fejlődnöm az édesanya létben. Na, nem mintha profinak érezném magam, inkább csak az van, hogy mindig szembejön egy alkalom, amikor rájövök, nana, ezen változtatni kell.

Fontossági sorrend – Dió blog 17. rész

A kisgyerekes létnek vannak nehéz pillanatai, sokszor úgy érezzük, semmire nincs idő, szalad a ház – ahogy szokták mondani, ott a mosatlan a mosogatóban – vagy épp mellette -, a szennyes kosárból kifolyik a szennyes, a mosatlan ruhák önálló életet élnek.

Ladies Night – Bulizás kétgyermekes édesanyaként? (Dió blog 16. rész)

Az egyik legjobb barátunkéknak megszületett a gyönyörű kislányuk, és a fiúk elkezdték szervezni a tejfakasztó bulit. Bennem pedig megszólalt az igazságosztás démoni hangja: na, ne már, hogy megint csak a fiúk menjenek valahova!

Milyen a jó családmodell? – Dió blog 15. rész

A múltkor J-vel, a férjemmel volt egy nagy vitánk, lényegtelen, hogy mi robbantotta ki, valószínűleg akkor, abban a pillanatban én sem voltam a toppon, és nem kezeltem kellő türelemmel se őt, se a gyerekeinket, és az életet úgy magát általában véve.

Enni és enni hagyni – Dió blog 13. rész

Volt egy érdekes beszélgetésem egy óvodapedagógus hölggyel még a nyáron, akit nagyon kedvelek, mert irtó kedves, türelmes és imádja a gyerekeimet. Azt mesélte, hogy nemrég volt egy étteremben, ahol leült mellé egy kisgyermekes család, a kicsi olyan 1,5-2 év körüli lehetett, és egyszer csak előkerült a telefon, elérakták és…

Hála – Dió blog 11. rész

A múltkor elvittem Kornélt Ringató foglalkozásra, ami egy zenés, éneklős, mászkálós együttmulatás más picikkel és anyukákkal. A fiam egy kis rendbontóként viselkedett, eleinte elhúzta a mézesmadzagot és nagyon cukin táncolt, meg riszálta magát, aztán előadta igazi kis énjét.

Néha kell a kikapcs Anyának – Dió blog 9. rész

Beiratkoztam egy tanfolyamra. Szertartásvezető szeretnék lenni, mert rájöttem, hogy kettő dolog van, amiben hiszek, és amiről tudok beszélni: az anyaság és a szerelem. Az első kérdés az volt, hogy a gyerekekre ki fog vigyázni, amíg én elmegyek suliba?

Anyai szív – Dió blog 8. rész

Csak feküdtem mellette, és simogattam a haját, belélegeztem minden egyes rezdülését, figyeltem minden egyes szuszogását, lélegzetvételét. Lázasan feküdt mellettem, és félálomban valamit magyarázott. Azt hittem, már álmodik, de egy idő után jól kivehető volt, hogy mit mond:
– Úgy vártalak haza, Anya.

Mit jelent anyának lenni? – Dió blog ötödik rész

Anyának lenni, mindamellett, hogy mindennél jobban szeretjük, óvjuk, féltjük a kicsikénket, tanítjuk, neveljük, szabályrendszert dolgozunk ki, számomra azt is jelenti, mint megtanulni alvás nélkül élni, 3 perc alatt megenni egy 3 fogásos ebédet, elfogadni, hogy soha többet nem tudunk egyedül elmenni mosdóba, fürdeni, vagy csak úgy 1 percig magunknak lenni.

Rossz anya? – Dió blog 4. rész

Régebben, amikor még nem volt gyerekem, teljesen máshogy néztem az anyákról szóló filmeket. Rendesen kiakadtam, amikor azt láttam, hogy az anyák isznak, buliznak, esetleg dohányoznak. Mindig azt gondoltam: “Jézus, minek az ilyennek gyerek?” Azért ma már kicsit másképp látom az anyák helyzetét.

A terhességgel és a szüléssel kapcsolatban nem szabad vizionálni

Akinek legalább két gyereke van, az tudja, hogy csak az első terhesség olyan, amilyenről álmodik, amit elképzel magának, sajnos, a többire egyszerűen nem jut idő. Amikor terhes lettem Kornéllal, a második gyermekemmel egy állandó lelkiismeret furdalási spirálba kerültem, amiből talán a mai napig nem tudok kikecmeregni.

Legyen a gyereknek testvére vagy ne? – Dió blog 2. rész

Sokáig nem szerettem volna második gyereket, tudom, túlzásnak tűnik, de egyszerűen annyira el voltam telve Pollival, hogy nem hittem el, hogy lehet még egyszer olyan szerencsénk, hogy a sorstól egy olyan habitusú gyereket kapunk, mint a kislányunk.

Itt az új blogunk első része!

Ahogy ígértük, mától egy új blog indul a Hídlapon. Ezentúl, minden hétfő este egy fiatal, kétgyermekes családanya, Dió vendégbejegyzéseit olvashatják oldalunkon. A blog elsősorban a gyereknevelésről, a félelmekről, az örömkönnyekről, a testvérharcról, a kicsik melletti házaséletről és a mindennapi nehézségekről, vidámságokról szól. Jöjjön az első rész!

Új blog indul a Hídlapon!

Mindenki vidám, cuki fotókat posztol a Facebookra, de ön néha a haját tépi a gyerek mellett? Nincs ideje semmire? Amit eltervez, biztos, hogy nem úgy alakul? Ismerősek ezek a helyzetek? Új blog indul a Hídlapon, amely elsősorban a gyereknevelésről, a félelmekről, az örömkönnyekről, a testvérharcról, a kicsik melletti házaséletről és a mindennapi nehézségekről, vidámságokról szól.